Szívesen használom azt a mondatot, miszerint az önismereti munka olyan, mint az antibiotikum. Amikor már nagyon rosszul érzed magad a bőrödben segítőhöz fordulsz és elhatározod, hogy bármit is kapsz, azt “beveszed”. Miután elkezdted néhány napig, hétig rosszabbul érzed magad. Valami megmozdul benned, ami eddig csak fájt az most kifejezetten hasogat . Ezután elindul a „hatóanyag” és bejárja a tested, lelked minden pontját. Jönnek a felismerések, az AHA! élmény, és egyre jobban leszel.

Úgy érzed, most nagyon rendben vagy. Aztán egy újabb dózis és máris újra  padlón fekszel. De sebaj! Mert ekkor már tudod, hogy remegő kezeidre és lábaidra támaszkodva képes vagy újra felállni és aztán megerősödve megtenni egy lépést, előre.

Emlékszem, amikor először figyeltem meg önmagam tizenévesen. Kezdetben csak a külső fizikális magamat, főleg esténként, lefekvésnél. Akkor tűnt fel, hogy mindig felhúzott lábakkal fekszem, magzatpózban védekezve a világ ellen, csupa görcs a testem. Pedig a napom legmélyebb, legmegnyugtatóbb szakaszához értem, az esti elalváshoz. Tele görcsökkel és feszültséggel. Na, szép!- gondoltam. Ez így nem maradhat!

Hamar rájöttem, hogy szorongok.

Aztán megfigyeltem még az egészségem, testem állapotát különböző élethelyzetekben.

Dolgozat a suliban = gyomorgörcs

Kapcsolati probléma az édesanyámmal = migrén

Szorongás a családi problémákon = emésztési nehézségek stb.

Szépen lassan rájöttem, hogy mindennek köze van ahhoz, hogyan érzem magam belül. Hogy van a lelkem és mit gondolok fiatal kis fejemben, mit hordoz az elmém . Ez akkor még nagyon ijesztő volt, mert tudatosította bennem a felelősségemet önmagamért. Tizenévesen ez félelmetesebb volt mint bármi más. Ugyanakkor felszabadító is, erőm van. A döntés és választás ereje az enyém.

Ekkor következett a gondolataim, érzéseim tudatosítása, megfigyelése. Persze akkoriban még nem ilyen tudományosan fogalmaztam ezt meg, egyszerűen csak jött az érzés, hogy most ezt kell tennem. Hallgattam a belső hangra, az intuíciómra. Nos, ez nagyon durva és fájdalmas periódus volt. Átélni, megélni a dühöt, belemenni a szorongásod legmélyébe, a félelembe a holnaptól, a szégyenbe és a fájdalomba, ami kíséri a napjaidat. Vagy éppen az állandó szabadulásvágyba, amitől minden nap hányingerig fajuló migréned lesz. Piszkosul nehéz volt.  Vagy ahogyan a klienseim írják le ezt az állapotot, szar volt.

Abban az időben már ismerkedtem az esti meditációval, relaxációval így az némileg enyhített ezen a kicsit sem kellemes szakaszon és azt hiszem, ennek köszönhetem, hogy nem tudott lehúzni olyan nagyon mélyre. Éppen csak annyira, hogy felfogjam, megértsem, mégis mi történik bennem. Mivel ezekről a dolgokról nem nagyon tudtam senkivel sem beszélgetni, inkább olvastam. Pszichológiai témákban, spirituális könyvekben és keleti tanokban mélyedtem el. Nem éppen a koromnak megfelelő könyvek voltak ezek, de én imádtam őket. Kaptam egy fénymásolt kötetet, amiben rövid mantrák voltak felsorakoztatva különböző egészségügyi problémákra. Ezzel sikerült megoldanom az elengedés hiányától kialakult, állandó emésztési problémáimat. Emlékszem, hogy hetekig olvasgattam és mantráztam magamnak, amikor csak lehetett. Buszon, metrón, este lefekvésnél, bárhol.  (Tíz év múlva, amikor ez a probléma visszatért már tudtam mi az ok és, hogy mi a feladat. Sikeresen meg is oldottam.) Önkéntes munkát vállaltam egy kortárs, drog prevenciós programban ahol pszichológusok képeztek minket a segítő beszélgetésre. Itt nem csak tanulhattam, de segítséget is kaptam a magam megismeréséhez és a felbukkanó dolgok megértéséhez. Elsajátítottam az önreflexiót.

Sosem fogom elfelejteni azt az időszakot. Egyrészt, mert a részem és általa lettem az, aki most vagyok. Ez volt az Én kezdetem. Másrészt, mert minden fájdalma és szenvedése ellenére ajándék volt. Olyan könnyedséget és fellendülést hozott, amit talán csak sokkal később értem volna el fejlődésem során. És talán ez a legfontosabb az egészben, hogy bármennyire is fájó egy adott időszak, az mindig értünk van. Nem kiszúrásból adja nekünk az élet, hanem lehetőségként. Aki az önismeret útjára lép az sokszor lesz lent, és sokszor fent. Ez az Élet, semmi sem állandó csak a változás. De aki megreked az első lent alkalmával, az sokkal később halad a fent irányába. Azt mondják meg kell tanulnunk a negatívat is pozitívvá tenni. Transzformálunk, átalakítunk. Én ezt teszem, és ebben segítem a klienseimet is. Felfedezés, megértés, elfogadás, befogadás, transzformálás, szeretet, felhasználás. Ez az én folyamatom.

Mert őrültség volna azt hinnünk, hogy megállhatunk egy állandó szinten. Fejlődünk, életünk végéig, életeken át. Ez időnként kihívással és feladattal jár, legyen szó az életünk bármely területéről. De a kihívás és a feladat nem negatív vagy pozitív fogalmak. Olyanok amilyenné Te teszed őket, a jelentésüket Te határozod meg. Én pozitívnak hiszem és élem.  Te minek szeretnéd?

Nem mondom, hogy mindez könnyű vagy nehéz. Azt mondom, hogy van választásod.

Ez a bejegyzés azért született, mert úgy éreztem el kell mondanom, hogy van ciklikusság. Ami nem rossz, ha megérted a működését. Az oda vezető út nem pillecukorból van kitéve, csupa hepe és hupa. Viszont minden egyes fent után, amikor éppen lent vagy, sokkal gyorsabban és magabiztosabban érkezel vissza. Önmagadhoz.

És ez a cél. Hogy elérjük azt az állapotot, amikor már nem kerülhetünk nagyon mélyre és nem dobódhatunk nagyon magasra. A cél, hogy megtaláljuk magunkat és mindig vissza tudjunk térni, biztonsággal, a magunk kiegyensúlyozott, középponti állapotába. Ez az önismeret. Érezni a végtelent, összeérni az új kezdettel.

www.lelekjelenletem.hu

 

Ahogy telik múlik az idő ebben a kiteljesedett létben, amit általatok, veletek megélhetek újra és újra megjelenik egy téma. Szinte minden konzultáción elhangzik a kérdés felém irányulva: „Most mondd, mit tegyek?” És én újra és újra elmondom, hogy azt én nem tudhatom, és nem mondhatom meg. Nem is azért jöttél hozzám, bár tudom sokan így indultok el a találkozóra.

Valójában azért jöttök, mert tele vagytok kérdésekkel önmagatokról, a helyzetetekről, az utatokról és bár most még nem tudjátok, de választ és megoldást is magatokban találtok. Az pedig rólatok szól, nem rólam, nem egy “ismeretlen” adja meg a választ, hanem ti magatok. Én, csak kísérlek titeket és tartalak, hogy ne vesszetek el újra a rengetegben. Csak kérdezek és hallgatok, mint egy önzetlen jó barát, aki akkor és ott csak értetek van, rátok figyel. Ugyanakkor tőletek független, így akkor és azt kérdez, amire szükség van.  Ennyi az én szerepem, és ez is csak időszakos. És micsoda áldásos és szép szerep ez számomra. Néha talán hálátlannak is tűnhet, mert felfedezni vélem az arcotokon a pillanatnyi csalódást, amikor rájöttök, nem itt és most, talán nem egy alkalommal és nem én általam fog megoldódni a helyzet vagy feloldódni egy akadály.

A feladat és a felelősség az életetekért a tiétek, én csak percekre, órákra vehetem le a vállatokról. Egy szusszanásnyi időre mentesültök, hogy legyen erőtök levegőt venni és megerősödve tovább menni. Minden alkalom egy „fél mérföldes” lépés, amit megtesztek az úton. És minden alkalom a célhoz visz közelebb. Ezekért a szusszanásnyi időkért jöttök, ezekért a lépésekért vagytok ott. A cél elérése a ti érdemetek.

Azt mondják a boldogság nem a cél, hanem a célhoz vezető út.

A segítő, legyen az alternatív segítő, spirituális tanító, pszichológus stb. nem ad tanácsot. Nem adhat tanácsot. Ha olyan helyre kerülsz, ahol megmondják, hogy adott szituációban mi a jó döntés, és mit kell lépned, menekülj! Nem mondhatjuk, ugyanis meg mit tegyél, nem adhatunk tanácsot vagy utasítást.

Méghozzá azért nem, mert abban benne vagyok én. Az én  érzésem, az én véleményem, az én hitrendszerem, az én lelkem. Márpedig a te ügyedbe nem folyhat bele az enyém. Nekem azt tisztán kell tartanom, magamtól függetlenül. Tiszteletben tartva téged és a helyzeted.

Ne gondold, hogy engem nem érint meg amit hallok vagy látok, ne gondold, hogy nem bukkan fel bennem egy gondolat és nem fogalmazódik meg egy mondat arról, hogy mit kellene tenni. Ezt a hivatást az választja –vagy éppen fordítva, ez a hivatás azt a személyt választja,- aki rendelkezik egy fajta magasabb empátiával, sőt időnként nagyon erős intuícióval. De mégis ennek ellenére, vagy pont ezek miatt, tudjuk, hogy nincs jogunk megmondani mit tegyél. Te is megkaptad a szabad akart ajándékát, és ezt tiszteletben kell tartanunk.

Tudod, amikor tanácsot adunk valakinek akkor azokon, a saját érzéseinken, feszültségeinken szeretnénk enyhíteni, amit a másik ember által elmondottak okoztak bennünk. A tanácsommal azt üzenem neki és magamnak is, hogy “oldjuk meg a dolgot úgy, ahogy én mondom”. Ettől majd aztán eltűnik a probléma és én is megnyugodhatok. Magamon segítek, leginkább. Ilyenkor azért érdemes megvizsgálni, hogy miért okozhatott bennem a másik helyzete feszültséget? Csak nem azért, mert nekem is dolgom van vele?

Most már érted, igaz? Érted miért nem adhatok tanácsot. 

www.lelekjelenletem.hu

Az önbizalom növelése nem megy egyik pillanatról a másikra. Kezdjük ott, hogy először is felismered magadban az önbizalom hiányát. Ez sokféle módon megmutatkozhat.

• Te vagy az örök elégedetlen, bármit teszel az sosem elég vagy sosem elég jó.
• Másoknak való megfelelésed áthatja a mindennapjaidat.
• Képtelen vagy dönteni, vagy csak hosszas hezitálás után sikerül döntést hoznod.
• Nem mersz kiállni magadért, nehezedre esik konfrontálódni.
• Nem tudod mit akarsz.
• Folytonos visszaigazolást vársz.
• Nem tudod véghez vinni a terveid.
• Gyűlölöd a tested.
• A kapcsolataid kudarcba fulladnak.
• Másokhoz hasonlítod magad.
• Másokat kritizálsz.
• Önmagadat kritizálod.

 

Miután felismerted a jeleket és tudomásul veszed az önbizalom hiányát, érezni fogod a késztetést, hogy változtass. Előbb vagy utóbb, de magad előtt is belátod, hogy ez így nem maradhat.

A következőkben néhány, a hétköznapokon alkalmazható tippet olvashatsz, amelyek segítenek neked helyreállítani a magadba vetett bizalmad.

1. Egyedi és különleges vagy!

Senki más nincs a világon, aki ugyanolyan lenne, mint Te. Még az ikrek sem teljesen egyformák. Mindenki más és más csomaggal érkezett erre a Földre. Eltérő családi háttérrel, értékekkel, és értékrenddel, tulajdonságokkal rendelkezik. Hogyan fedezheted fel a benned rejlő értékeket? Önismereti fejlesztéssel, eddigi életutad feltárásával.

2. Ne a gyengeségeidre és a hibáidra koncentrálj. Figyelj az erősségeidre!

Ha arra figyelsz, hogy mi az, amit nem tudsz, mi az, amiben nem vagy jó, azzal csak az értéktelenség, tehetetlenség és tehetségtelenség érzést erősíted önmagadban, nem pedig az önbizalmat növeled.
Írj össze minden olyan tulajdonságodat (lehet külső és belső tulajdonság is), ami tetszik magadon, amit kedvelsz és értékelsz magadban. Ezt a listát mindig tartsd magadnál és folyamatosan bővítsd.

3. Fejben dől el!

A dolgokhoz való hozzáállásod és elvárásaid előrevetítik és nagyban befolyásolják a várható eredményt. Ismered a mondást?  „Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.”

4. Állj le az önkritizálással, önmarcangolással!

Előfordul, hogy utólag rágódsz, szégyenkezel, kritizálod magad egy kellemetlen helyzet vagy rossz döntés miatt? Szemrehányást teszel magadnak azért, amit nem tettél meg, vagy azért, amit megtettél, vagy amiatt amit másképp/jobban kellett volna tenned? Utólag persze mindig okosabb az ember. Ám a múlt már elmúlt. Vond le a tanulságát és menj tovább. Ahelyett, hogy marcangolod önmagad és felemészted a meglévő önbizalmadat is, inkább tudatosítsd magadban, hogy ott és akkor a lehető legjobb döntést hoztad meg, amit a rendelkezésedre álló információk alapján az akkori éneddel, érzéseiddel és képességeiddel meghozhattál. Ismételd azt magadnak: Az akkori legjobb tudásom és képességem szerinti legjobbat tettem.

5. Emlékezz a korábbi sikereidre!

Biztosan a te életedben is voltak helyzetek, amikor sikeres voltál. Gondold végig és idézd fel életed azon eseményeit, amikor valamilyen sikert, eredményt értél el, ami örömteli érzéssel töltött el. Jegyezd fel őket és olvasd át a listádat, amikor úgy érzed magad alatt vagy.

6. Mindig tartsd be a magadnak tett ígéreteket!

Az önmagadnak tett, de be nem tartott ígéretek révén úgy folyik el az önbizalmad, hogy észre sem veszed azt. Ha gyakran fogadkozol, ígérgetsz, de nem teszed meg, amit elhatároztál, azzal arra tanítod magadat, hogy megbízhatatlan és gyenge vagy. A megoldás az, hogy inkább ne ígérj olyat, amiről már az elején érzed, hogy úgysem tartod be. Inkább kevesebb és kisebb dolgokat ígérj, de azokat tartsd is be.

7. Kezd a napot pozitív megerősítéssel!

Reggelente állj meg a tükör előtt, nézz szembe önmagaddal. Mosolyogj és mond el magadnak a következő kis mantrát:

„Szeretem és elfogadom magam. Bízom magamban.”

 

8. Kerüld el a negatív embereket!

Azok, akik állandó jelleggel kételkednek, aggodalmaskodnak, kritizálnak és panaszkodnak, lehúznak a maguk szintjére. Leszívják az energiádat és tovább erősítik benned a bizonytalanságot és a tehetetlenséget. Önbizalmad növeléséhez pozitív emberekre van szükséged. Ők előre visznek, megerősítenek és felemelnek a saját példájukkal.

Ha önbizalomra vágysz meg kell ismerned önmagad. Az erőforrásaidat, a lehetőségeidet. Tudatossá kell válnod magadban és a világban. Tedd meg még ma az első lépést!

www.lelekjelenletem.hu

„Engedd már el ezt a témát!” „ Olyan negatív vagy, gondolkodj inkább pozitívan!”- ismerősek ugye?

Naponta hangzik el egy-egy kedves ismerős, barát vagy rokon szájából valami hasonló bölcsesség, miközben ők maguk sem tudják, mit is jelent pontosan az elengedés és a pozitív gondolkodás. Járjuk most körbe kicsit közelebbről őket, mert tulajdonképpen nem is olyan rossz tanácsok ezek…

 

Gondolkodj pozitívan!

Gyakran látok és hallok embereket arról nyilatkozni, hogy mennyire megváltozott az életük mióta a jóra, a pozitív dolgokra koncentrálnak. Ez így valóban igaz, ha képes vagy elsajátítani és magadévá tenni ezt a fajta gondolkodási módot, a világ kinyílik és te magad is kivirágzol. Ekkor ugyanis megtanulsz egy nagyon fontos dolgot, amelyet számos bölcselet és tanító igyekszik átadni az emberiségnek, miszerint a negatívat is pozitívvá tudod tenni. Ettől még nem szűnnek meg az életben felbukkanó nehézségek, de mélyebb megértést és tudást szerzel.

A technika ugyan egyszerű, de közel sem arról szól, mint amire te most, ebben a pillanatban gondolsz. Nem úgy működik, hogy akkor Hopp! kitöröljük a negatív érzéseket, gondolatokat, nem veszünk róluk tudomást és a helyükre – sokszor magunkat megerőszakolva- betoljuk a hangzatos és pozitív gondolatok és mondatok tömkelegét. Ez egy nagyon veszélyes eljárás lenne, mert önbecsapással jár. És nem mellesleg nem is működik tartósan.

A valóságban a pozitív gondolkodás úgy jön létre, hogy tudatosítod magadban a negatív gondolataidat, érzéseidet és elfogadod, hogy jelen vannak. Kívülről szemléled önmagad, megfigyeled a jelenlétüket. Nem megtagadod, hanem átengeded magadon és tudatosan változtatsz. Figyelj magadra!

Például: Reggel munkába menet, a körútra kanyarodva megpillantod a hosszú sorokban várakozó autókat. Te azt gondolod: „Ó a fenébe! Én mindig így járok! Annyira tudtam! Biztos, hogy holnap is itt áll majd a sor vége…”stb.

Ekkor azonban tudatosítod a gondolataidat, az érzéseidet és a jelen pillanatot.

„Aha, nos valóban jó hosszú a sor, erre nem számítottam. Mit tudok tenni, hogy ne késsek el? Keresek egy alternatív útvonalat, úgyis mindig ezen az útvonalon megyek. Legalább felfedezem a lehetőségeimet, ha netán máskor is így járnék. „

Tudatosnak lenni gyakorlást és önismeretet igényel. Nem biztos, hogy elsőre sikerülni fog, sőt másodjára sem, de ha kitartó vagy és nem hagyod annyiban a dolgot, elsajátíthatod. Az egód millió kifogást fog a füledbe súgni arra vonatkozóan, hogy miért hagyd az egészet a fenébe! De te ne dőlj be, csak tarts ki és gyakorolj. Akkor is, ha éppen kellemetlen szembenézni. Mert benne van a pakliban, hogy az lesz. De ne menekülj el, hiszen ez is te vagy.

 

 

Engedd el!

Először is nézzük meg mit jelent az elengedés szó a szótár szerint:

Elengedés (főnév) jelentése: Az a cselekvés, amikor megengedik valakinek, vagy valaminek, hogy szabadon elmenjen; szabadon engedés.

Azt ugye te is érzékeled, hogy ebben nincs semmiféle erőszakosság, akaratosság.

Az elengedés egy rendkívül gyengéd és szabad folyamat. Történetesen arról szól, hogy engedem szabadon távozni az érzéseimet és a gondolataimat. Itt megint csak meg kell említenem, hogy mennyire fontos a tudatosság. Az első lépés, hogy felismerem az érzést, gondolatot magamban, tudatosítom a jelenlétét, megengedem magamnak, hogy legyen, és aztán hagyom, hogy távozzon belőlem. Nem bonyolódok bele, nem ásom magam a mélyére erőszakkal.

Megengedem magamnak ezeket az érzéseket és gondolatokat, felismerem, hogy bennem is megjelennek és elfogadom. Minél többet gyakorlod, annál hamarabb fogod megtapasztalni, hogyan suhanhat át rajtad egy-egy érzés vagy gondolat anélkül, hogy magával rántana. Az elengedés egy folyamat. Nem lehet siettetni, nagyban függ az érzés mélységétől és milyenségétől. Adj magadnak időt, ne akarj görcsösen elengedni. Minél tudatosabb vagy annál gyorsabb a folyamat.

Végső soron az elengedés és a pozitív gondolkodás kéz a kézben járnak. Mindkettő alapja a tudatosság, önmagad megismerése. E kettő nélkül ezek csak hangzatos szavak és semmitmondó jó tanácsok maradnak.

Gyakorolj kitartóan és dolgozz magadon. Ha valóban a kezedben szeretnéd tartani az életed irányítását, nincs más út. Az önismeret a leginkább kifizetődő munka, amit végezhetsz.

www.lelekjelenletem.hu